Gyorsul a magyar népesség fogyása. Az elmúlt fél évben húszezerrel lettünk kevesebben, szemben a tavalyi 18 ezerrel. A demográfusokat az országos eltérések döbbentették meg: a Nyugat-Dunántúlon drámai a helyzet, míg az ehhez közel eső Közép-Dunántúlon messze a legjobb. Vajon miért?
Többen haltak meg és kevesebben születtek az elmúlt fél évben, mint egy évvel korábban - csaknem tíz százalékkal "gyorsabb" iramban fogy Magyarország lakossága. A népesség lélekszáma az időszak végén 10 millió 55 ezer volt, a születésszám csökkenése és a halálozások emelkedése következtében a természetes fogyás a 2006. januári-júniusi 18 633-mal szemben 2007 első hat hónapjában 20 420 fő volt. A születésszám 3,1 százalékkal elmaradt az előző évitől, s 0,5 százalékkal többen haltak meg. (Ezer lakosra 9,4 élve születés és 13,5 halálozás jutott.) A nemzetközi vándorlás miatt az ország lakossága ténylegesen ennél kisebb mértékben, úgy tizenegyezerrel csökkent. Ezek a KSH legfrissebb népesedési gyorsjelentésének adatai.
Hablicsek László, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szerint nincs nagy vész. Az elkövetkezendő hónapokban majd kiderül, hogy ez a "gyorsulás" tartós lesz, vagy csak átmeneti. Szerinte könnyen elképzelhető, hogy a politika és a gyerekvállalási kedv klasszikus összefüggése most egy kissé más értelmet is nyer: nem tartja kizártnak, hogy a tavaly kialakult bizonytalan hangulat miatt vállaltak kevesebben gyermeket.
Megfigyelhető ugyanakkor egy nagyon erőteljes tendencia, amit Hablicsek László a belső vándorlásnak, illetve a roma lakosság arányának tud be: rendkívül erőteljesek az országos különbségek. Így szerinte nem tekinthető véletlennek, hogy a belső vándorlással mind inkább "benépesülő" közép-magyarországi régióban, illetve Észak-Magyarországon, ahol továbbra magas arányban van jelen a "gyermekvállalóbb" roma lakosság, jóval kisebb a népességfogyás mértéke.
Az a sokat hangoztatott felvetés, amely szerint a munkanélküliség és a magas szintű megélhetés a gyermekvállalásra ösztönöz, míg a "tisztes megélhetés" az ellen hat, a kutató szerint túl szélsőséges. Az azonban biztos, hogy a gyerekvállalási kedv az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél (ahol viszonylag szűkösek a munkalehetőségek) és a diplomásoknál (akik leginkább válogathatnak az állásajánlatok között) a legnagyobb.
Kamarás Ferencnek, a KSH főtanácsadójának is több meglepetést okozott a friss adatsor. Ugyan messzemenő következtetésekre még nem vállalkozott, de területenként ő is markáns eltéréseket vél fölfedezni.
- Egyértelmű, hogy azokon a területeken, ahol hagyományosan erős a gyermekvállalási kedv, például Borsodban, ott a legerősebb a visszaesés. Míg az eleve "szerényebben teljesítő" országrészekben kevésbé látványos a zuhanás. Ráadásul - teszi hozzá - nem is mindenhol rossz a helyzet, Komárom-Esztergom megyében például 4 százalékkal javultak az eredmények.
A demográfus szerint elképzelhető, hogy az eddig különösen "termékeny" régiókat most érte el az országban máshol már korábban elindult változás, jelesül az, hogy mind későbbre tolódik a gyermekvállalás.
- Egyelőre azonban egészen hihetetlen, hogy az ország két szomszédos régiója produkálja a legjobb és a legrosszabb eredményeket. Nyugat-Dunántúlon a halálozás egészen döbbenetes adatokat mutat: az országos 0,5 százalékos növekedéshez képest itt 5,1 százalékos az emelkedés, Győr-Moson-Sopron megyében 5, míg Vas megyében 9,1 százalékkal haltak meg többen. Fejér, Veszprém és Komárom viszont messze elmaradt az átlagtól. Hogy ez mivel magyarázható? Hiszen mindkét régió a legfejlettebbek közé tartozik, s markáns eltérések az életszínvonalban és a gazdasági teljesítményben nemigen mutathatók ki. A válasz egyelőre nekik is komoly fejtörést jelent.
