Népszabadság • Marnitz István • 2007. július 17
- Miért nem támogatja a Mol igazgatósága az OMV felvásárlási ajánlatát, illetve egyenrangú egyesülési kezdeményezését?
- Egyenrangú egyesülési kezdeményezésről szó sincs. Az OMV a Mol igazgatóságának hozzájárulását egyértelműen a cég teljes körű felvásárlásához kérte. Szemben a sajtónyilatkozatokkal. Az igazgatóság a megkeresést egyhangúlag elutasította. Ennek oka a Mol értékteremtési stratégiája. Az igazgatóság szerint ez a részvényeseknek komoly hozzáadott értéket termel, aminek alapja a Mol függetlensége. Emellett az OMV sem hatékonyságban, sem eszközökben nem tud hozzájárulni a Mol növekedéséhez. Ellenkezőleg: egy egyesülést feltehetőleg csak akkor engedélyeznének, ha nagyobb vagyonelemeket értékesítenénk. Ilyen lehet például a százhalombattai finomító. Ehhez nem járulhatunk hozzá. A harmadik érv az ellátás, a dolgozók, illetve a környezet iránti felelősségünk. Az OMV általi felvásárlás megakadályozása nemcsak a Mol, hanem az ország érdeke is.
- Az OMV-nek vagy egyes részvényeseknek az összeolvadás mellett vannak szakértői érveik.
- Van az a mondás, hogy bármi mellett és ellen is kellő számú szakértőt fel tudok sorakoztatni. De az igazgatóság döntése teljesen megalapozott, komoly számítások támasztják alá. Az embert persze befolyásolhatja az is, ha olyan cégek dolgozóival beszél, amelyeket az OMV vett meg. Ha valaki megjelenik, akkor az ember megnézi, hogyan jön, és a módszerei mire engednek következtetni.
- Tehát akkor a Mol menedzsmentje a közeljövőben elzárkózik az egyenrangú felek közötti tárgyalástól?
- Nincs egyenrangú felek közötti tárgyalás. Erről akkor beszélünk, ha az kölcsönös. Van egy olyan ajánlatfajta, amely szerint vagy én vásárolok ki, vagy engem vásárolnak ki egy adott áron. Ez lenne a fair. De erről most szó sincs. A Mol nem tudja megvenni az OMV-t, amelynek a Moltól eltérően két meghatározó részvényese van. Kennedy elnök azt mondta: nem szívesen ülök le tárgyalni azzal, aki úgy kezdi, ami az enyém, az az enyém, és akkor most beszéljünk a tiédről. Ma a Molban ez az érzésünk. Nem arról szól a kérdés, ki tudja jobban meggyőzni a tőkepiacot a stratégiájáról. Ekkor a válasz nem lenne kétséges: a Mol messze hatékonyabb, mint az OMV.
- Ha önök jobb vezetők, mint az OMV első emberei, el tudná-e képzelni, hogy ön irányítson egy összeolvadt céget?
- Ez az ügy nem a vezetőkről szól, hanem hatékonyságról. Arról, hogy a két cég kiegészíti-e egymást. Jelenleg erről nincs szó.
- El tudná-e képzelni, hogy vezesse az OMV-t is?
- Jelenlegi formájában nem.
- Össze tudna-e állítani a Mol vezetősége egy olyan feltételrendszert, amelynek teljesülése mellett igent mondanának az OMV-vel való egyesülésre?
- A verseny jó dolog. Kemény, de jó. A Molból ez hozza ki a teljesítményt, és az ügyfeleknek is ez a jobb. Egy egyesülés a versenyt ölné meg a régióban. Nem a menedzsmentről, nem a presztízsről van szó, de semmiféle érvet nem tudok felhozni az egyesülés mellett.
- Mennyire szimpatizálnak az OMV-vel?
- Azt nem lehet mondani, hogy a Mol vezetői döntéseiket érzelmi alapon hoznák. De nehéz megfeledkezni például 2000-ről, amikor az OMV úgy szerezte meg az első nagyobb részvénycsomagját a Molban, hogy azt néhány nappal előtte vehemensen tagadta. Ilyet nem szokás csinálni. De attól még bármikor, bármilyen együttműködésről leülök velük tárgyalni, mint ahogy azt tettem az ominózus eset után is.
- Konkrét ügyekben sem működnek együtt?
- Való igaz, a Nabucco nemzetközi gázvezetékterven kívül nincs közös munkánk. Itt viszont jól tudunk együtt dolgozni. És néhány hónappal az OMV etikátlan első részvényvásárlását követően együtt pályáztunk a cseh Unipetrolra. Igaz, sikertelenül. Rossz előérzet esetén sem áll meg az élet, legfeljebb több jogászra van szükség.
- Hogy sejtik, az OMV vásárolgat-e fel a háttérben még Mol-részvényeket?
- Ilyet nem jelentettek be a felügyeletnek, és mivel törvénysértéssel senkit nem kívánok vádolni, az OMV-ről sem feltételezem ezt. Igaz, az emberben kétségek támadnak, hisz az OMV közleményét, miszerint a már meglévő 10 százalékához további 8,6 százalékot vett, máig nem jegyezték be. De én mostantól a frissített részvényesi értékteremtő programra összpontosítok. Ebbe a sorba illik bele a részvény-visszavásárlási programunk is.
- Meddig lehet folytatni elvileg időben és anyagilag saját részvényeik visszavásárlását?
- A Mol jövedelme az elmúlt években jobban nőtt, mint a befektetési lehetőségek. Tulajdonosaink jogosan vetették fel, hogy ezt a pénzt a bankbetét helyett nekik is visszaadhatnánk. Ezt elkölthettük volna befektetésekre, de ez akkor pazarlásnak tűnt, mivel a piacon csak nagyon kevés eszköz volt eladó, aránytalanul magas áron. A második az osztalékfizetés, amivel a cég szintén végérvényesen elkölti a forrást. A visszavett részvényeket viszont a jövőben még fel tudjuk használni esetleges felvásárlások során fizetőeszközként. Ellenkező esetben ezeket is bevonjuk. A részvénykibocsátás lehetősége nem egyszerű, hiszen az OMV 10 százalékos szavazati arányával ezt blokkolni tudja.
- Az olajpiac kedvező alakulása fényében nem gondolja-e a Mol menedzsmentje, hogy korábban hibásan túl alacsonyan árazott be több olyan felvásárolható céget, amelyet végül más vett meg?
- Visszafelé optimalizálni nehéz. Akkor, abban a helyzetben másképp nem lehetett dönteni. 1999-ben még 7 dollárról szóltak az olajár-előrejelzések! De az sem volt kellemes, amikor egy frissen eladott mezőnkön gázt találtak. Ha viszont nem adtuk volna el a mezőket, nem lett volna pénzünk a közép-európai finomítói-kereskedelmi terjeszkedésre.
- A sajátrészvény-felvásárlások miatt a Molnak elfogyott a szabad pénze, és tegnap óta már mintha kevésbé is összpontosítanának a terjeszkedésre. Igaz, ezt Mosonyi vezérigazgató cáfolta. A jövőben is az eddigi erővel nézhetnek a lehetséges felvásárlások elébe?
- A Mol folyamatosan termeli a profitot. A részvények visszavásárlását tulajdonosaink kérték a rossz tőkeszerkezet miatt.
- Ezzel azok jártak jól, akik eladtak, akik pedig benn maradtak, elestek egy nagy osztaléktól.
- Nem így van, aki bennmaradt, a nyereséget a jelentős árfolyam-emelkedéssel érte el.
- A részvényesek már tavaly is kérték a pénz kiosztását, ám akkor ön még - akár lapunknak adott interjújában is - ez ellen foglalt állást, a lehetséges befektetésekre hivatkozva. Mennyiben esik egybe mostani döntésük az OMV felvásárlási akciójával?
- Semennyiben. A részvényesi nyomás a 2006-os számok miatt erősödött fel. A megfelelő szinteket követően a döntés néhány nappal az OMV bejelentése előtt született meg. Igaz, a kettő most erősíti egymást.
- Volt olyan részvényes, amely úgy nyilatkozott, hogy az összeolvadás pártján áll.
- Én mennyit hozzak, aki meg ellenzi? Ez az egész az ellenséges felvásárlás tankönyvszagú esete. Kifelé barátságos gesztusokat kommunikálnak, befelé pedig egyértelműen jelzik felvásárlási szándékukat. Talán az is elő fog jönni, hogy a menedzsment milyen hibákat követett el szerintük, egyes tulajdonosok pedig követelni fogják a 10 százalékos felső szavazati határ eltörlését, illetve azt, hogy a magyar kormány ne szóljon bele az ügybe.
- Nem kellett volna megelőznie a sajátrészvény-felvásárlásokat egy rendkívüli közgyűlésnek, ahol döntenek a fúzió vagy önvédelem dolgában?
- Azért törvénysértéssel ne vádoljon: az igazgatóságnak természetesen van egy korábbi közgyűlésről felhatalmazása sajátrészvény-vásárlásra.
- Az az érv sem jogos, hogy a sajátrészvény-vásárlásokkal a Mol szegényedett?
- Nem a Molnak, hanem a részvényeseknek van pénzük. Ők viszont éppen hogy nem szegényedtek. A Mol pénzt adott ki, de a Molnak tőzsdei cégként az a dolga, hogy pénzt termeljen a részvényeseknek.
- Lát-e esélyt az összeolvadásra más térségbeli cégekkel?
- Inkább partnerségről beszélnék. De hozzátenném, ha kellő hozzáadott értéket képvisel, egy összeolvadás is lehetséges. Persze az érintett kormányok hozzájárulásával. De most fel tudnék sorolni legalább tíz vállalatot, amellyel ésszerűbb a partnerség, mint az OMV-vel. Ilyen lehet például az orosz Lukoil vagy a Rosznyeft, vagy más orosz termelők. Velük legalább elképzelhető, hogy az eszközök kiegészítenék egymást, és hogy adódnának kölcsönös előnyök. Persze első körben helyi együttműködésre van szükség, hisz nem árt, ha bármilyen típusú partnerség előtt a felek megismerik egymást.
