Irdatlanul sok bevételhez, évi 855 milliárd forinthoz jutnak a hazai nonprofit szervezetek. Soha nem látott virágzásukat élik a civil kezdeményezések? Dehogy. A pénz jelentős része "félállami" közalapítványoknál és közhasznú társaságoknál köt ki.
Az imponáló adatok ellenére a mindennapokban nem érződik, hogy a civil társadalom hihetetlen mértékben megerősödött volna. Nem a tapasztalatok kerültek ellentmondásba a valósággal, csak a számokat kell kicsit figyelmesebben tanulmányozni.
A statisztikai hivatal kimutatása most először tartalmazza a "klasszikus civil szervezet" kategóriát. Ide tartoznak az egyesületek és a magánalapítványok, tehát azok a szervezeti formák, amelyeket a szó eredeti értelmében civilnek szokás nevezni. (Tegyük hozzá: ettől még nem mindig és nem minden szempontból azok.) Aztán vannak például a közhasznú társaságok és a közalapítványok: ezek többnyire nem valamiféle alulról jövő kezdeményezés termékei, hanem minisztériumokhoz, hivatalos intézményekhez, önkormányzatokhoz kötődő "félállami" szerveződések.
Ilyen bontásban jól látszik, hogy az egyenlőtlenségek továbbra is igen nagyok a nonprofit szektorban. Bár az egyszázalékos adófelajánlások és a Nemzeti Civil Alapprogram jótékony hatását nem szabad lebecsülni (egyik a Horn-, másik a Medgyessy-kormánynak köszönhető), a hagyományos civil szervezetek jó része ma is a fennmaradásért küzd.
Főként az egyesületekre igaz ez. Egy átlagos egyesület évente kevesebb mint hatmillió forinthoz jut: a közalapítványok kilencszer, a közhasznú társaságok harmincötször (!) több pénzből gazdálkodhatnak.
Az átlagszámok mögött újabb egyenlőtlenségek rejlenek. A részletesebb adatokat böngészve kiderül, hogy a szervezetek jóval több mint négy tizedének bevétele alatta marad az évi ötszázezer forintnak. Különösen rossz helyzetben vannak a kistelepülések: falvakban és községekben működik a szervezetek negyede, de ezek csupán az összbevétel hét százalékával rendelkeznek.
Az anyagiakban szűkölködő civil szervezetek önkéntes, azaz ingyen végzett munkával igyekeznek pótolni a pénz hiányát. Az önkéntes segítők száma meghaladja a 370 ezret, munkájuk becsült értéke megközelíti a 63 milliárd forintot. A közhasznú társaságok és a közalapítványok alig-alig vesznek igénybe ingyenes munkát (valószínűleg azért nem, mert kevésbé szorulnak rá), az önkéntesek 93 százaléka egyesületeknél és magánalapítványoknál tevékenykedik. Elsősorban a nagyon szegény, évente mindössze néhány tízezer forinttal gazdálkodó szervezeteknek fontos a lakosság közreműködése. Csaknem kilencezer ilyen szerveződés van az országban: a náluk végzett önkéntes munka értéke negyvenháromszor annyi, mint a pénzbevételük.
