Sólyom László is "fair trade" kávét iszik
NOL • BiL • 2007. május 25
Egymillió afrikai gyerek hal meg évente maláriában, amelyet el lehetne kerülni egy hat dolláros szúnyoghálóval - hirdeti a data.org nevű oldal, amely azt kéri számon a legfejlettebb ipari országokat tömörítő G8 csoporton, hogy miért nem fizeti ki Afrikának azt a segélyt, amit két évvel ezelőtt megígért.
A data.org a két évvel ezelőtti, skóciai G8 csúcstalálkozón tett politikusi ígértetek megvalósítását követi nyomon. Ez volt az a nyár, amikor világszerte koncerteken hívták fel a nagyhatalmakat irányító nyolc államférfi figyelmét a szegénységre, és az ezzel kapcsolatos felelősségükre, amire válaszul a politikusok ünnepélyesen megígérték, hogy segíteni fognak a legrosszabb helyzetben lévő országokon. Az UNICEF becslései szerint percenként 24 öt év alatti gyerek hal meg éhínség vagy olyan betegség következtében, amely megelőzhető, gyógyítható lenne. Ehhez a data.org hozzáteszi, hogy az afrikaiak 41 százaléka kevesebb, mint egy dollárból él naponta
A MAKE POVERTY HISTORY (kb: Legyen a szegénység a történelemé) kampány két évvel ezelőtt, a G8 csúcstalálkozó idején azt harsogta, hogy ez a helyzet tarthatatlan: nem halhatnak éhen emberek, amikor a világban van elegendő élelmiszer a táplálásukra, tehát a megtermelt jövedelmet másként kell elosztani.
Ezért a segélyek növelésén és a szegény országok adósságának eltörlésén kívül ennek a kampánynak volt még egy követelése két évvel ezelőtt: méltányosabb kereskedelmi szabályok bevezetése. Olyan nemzetközi kereskedelmi viszonyokat követeltek a nemzetközi civil hálózatok, amelyek több jövedelmet hagynak a szegény országoknál.
De mi is a baj a jelenlegi kereskedelemmel?
Például a kávékereskedelem a világban ma 60 milliárd dollár bevételt generál, ami a duplája a 80-as évekbeli értéknek, ám míg a 80-as években a bevétel 30 százaléka a termelő országnál maradt, ez ma már csak 10 százalék - olvasható a hazai méltányos kereskedelem elterjesztésében részt vevő Védegylet honlapján.
A nemzetközi fair trade, vagy méltányos kereskedelmi hálózat azért jött létre, mert a szabad piacon ezzel szemben próbál alternatívát nyújtani. Nagy-Britanniában és Franciaországban az importáruk több mint ötöde már méltányos kereskedelem útján jut el a vásárlókhoz. A méltányos kereskedelmi hálózat egyik fő terméke a kávé: a termelők garantált árat kapnak a hálózatban részt vevő kereskedőktől a nyersanyagért. A világpiaci ármozgástól független, tehát az átlagosnál magasabb alapár tisztességes megélhetést biztosít a szegény országok parasztjainak.
A fair trade azt hirdeti, hogy ha nem adunk többet a termelőknek, akkor képtelenek megélni a földjükből, más jövedelmi forrásuk pedig nincs.
A hagyományos kereskedelemben a termelő a kávé árának 11 százalékát kapja, míg a méltányos kereskedelemben 28-at. A feldolgozásra, szállításra a hagyományos kereskedelemben a vételár 58 százaléka jut, míg a fair trade esetében csak 36.
De vajon miért nem tudnak a termelők olyan árat kiharcolni a szabad piacon, amiből megélnek?
Boda Zsolt közgazdász, a Védegylet szakértője szerint a szabályozatlan piacról bebizonyosodott, hogy nem lehet teljesen magára hagyni. Például azért, mert a dél-amerikai mezőgazdasági munkások bérét nem védik az európaihoz hasonló törvények. Vagy azért, mert a kistermelők ki vannak szolgáltatva azoknak az óriáscégeknek, amelyek egyedüli felvásárlóként jelentkeznek a piacon. Valamint azért, mert a földbirtok hihetetlen koncentrációja ment végbe például a kávétermelő Brazíliában, és ezekben az óriási gazdaságokban nagyipari módszerekkel, vegyi anyagok használatával rendkívül olcsón, de környezetileg káros módszerekkel termelnek. Ez lenyomja az árat, amivel a kistermelő nem tud versenyezni. Különösen akkor nem, ha ökológiailag fenntartható módon termel.
A méltányos kereskedelmi hálózat ezért arra is ügyel, hogy a termelő ökológiailag elfogadható módon dolgozzon.
Méltánytalan nemzetközi kereskedelem
A szabadpiac nemcsak a parasztok és az óriáscégek versenyében juttatja az utóbbit előnyökhöz. A szegény és gazdag államok közötti kereskedelem is hasonló tendenciákat mutat. A szakadék ugyanúgy növekszik, ahogyan az országokon belül a szegények és a gazdagok közti távolság, ami azt jelzi, hogy a verseny méltánytalan, hiszen vannak olyanok, akiknek egyre rosszabb lesz.
1990-hez képest mára 54 ország szegényebb lett, 21 országban több az éhező, 14 országban több 5 éven aluli gyermek hal meg évente, 12 országban csökkent az iskolába iratkozó gyerekek aránya, és 34 országban csökkent a születéskor várható élettartam. (Forrás: United Nations Development Programme - Human Development Report)
Erre a tendenciára utalt az a követelés két évvel ezelőtt, a G8-as csúcs idején, hogy legyenek méltányosabbak a kereskedelmi szabályok.
1980-ban Afrika hat százalékban részesült a világkereskedelemből, 2005-ben már ez az arány kevesebb, mint két százalék. Ahhoz hogy ez a szám növekedjék, többféle áldozatot kellene hoznia a fejlettebb országoknak. Az Egyesült Államoknak és Európának például csökkentenie kell a mezőgazdasági piacát védő vámokat, illetve azokat a támogatásokat, amelyeket a saját termelőinek ad. Ez utóbbi ma olyan magas, hogy az innen Afrikába vitt agrártermék legyőzhetetlenül olcsó az ottani piacon, emiatt az afrikai termelők tönkremennek.
Magyarországon ugyanez történik: a kistermelők kiszorulnak a piacról az olcsó nyugat-európai áruk versenyében, amelyeknek a termelői ma még magasabb támogatást élveznek, mint a magyar gazdák. Másrészt a családi gazdaságok az egész kontinensen óriási tempóban mennek tönkre, mert nem bírják a versenyt a silányabb, de olcsóbb árut termelő nagyipari mezőgazdasággal szemben.
A nemzetközi kereskedelmi egyezmények alakulásába nehéz beleszólni az utcáról, de fair trade kávét mindenki vehet. A fair trade mozgalom éppen azért terjed óriási sebességgel, mert az utca emberének is megadja a lehetőséget, hogy valamit javítson a világon: ehhez egy kicsivel többet kell fizetnie a kávéért.
Például Sólyom László hivatala is azt vesz egy kis budapesti boltból, Treehugger Dantól, ez derül ki az alábbi, tizenöt perces filmből.
A Fair Világ Szövetség filmjének a címe: Az árral szemben. Az oktatási célokra készült DVD kapható a Tudatos Vásárlók Egyesületénél.
HOL ÉS MIT VÁSÁROLJUNK?
A leggyakoribb fair trade termékek: csokoládé, banán, focilabda és más sportszerek, valamint a kávé és tea. Budapesten például a Deák Ferenc utca 10. szám alatt nyílt egy bolt, ahol kávék, teák, gyümölcslevek, kekszek, népművészeti tárgyak, lakberendezési cikkek, hangszerek, táskák, pulóverek és még sok más áru kapható.
Jelenleg egy tucatnyi, főleg élelmiszer jellegű árucsoportra létezik kidolgozott szabvány, amelynek meg kell felelnie a fejlődő országokból származó árunak ahhoz, hogy megkapja a fair trade "címkét". Bár az elv igen, a logó még nem egységes az egyes nemzeti kezdeményezések között, de a legtöbben azt a logót használják, amely a cikkünkben is látható.
A tanúsító rendszer tette lehetővé, hogy nagyon sok országban már nem csak speciális fair trade vagy bio-boltok árulnak fair trade termékeket, hanem szupermarketek is. Nálunk a Marks & Spencer jelentette be, hogy méltányos kereskedelemből származó gyapjú pulóvereket kívánnak árulni. Magyarországon néhány civil szervezet kezdett először foglalkozni a méltányos kereskedelem elterjedésével, közös honlapjuk a www.fairvilag.org, amely bemutatja a mozgalom alapvetéseit, terjedését stb.
