Népszabadság • Nyilas Gergely   • 2007. május 16

Megegyeztek abban, hogy majd megállapodnak, hogy a felek nyilvános nyilatkozatai a jövőben kevésbé lesznek hevesek. Nagyjából ennyi az eredménye Condoleezza Rice két napos moszkvai látogatásának.
Igaz, tekintve a megvitatásra szánt kérdéseket, érdemben nem is lehetett többre számítani az amerikai külügyminiszter tegnap véget ért útjától, és sokak szerint az egyelőre csak a szavak szintjén hűvös amerikai orosz viszony alapján az is siker, hogy nem hangoztak el a hidegháborús idők visszatérésére vonatkozó aggodalmak.

Vlagyimir Putyin tegnap fogadta Rice-ot a Moszkva melletti novo-ogarjovói elnöki rezidencián. Az államfő tárgyalásáról beszámoló orosz külügyminiszter szavai alapján nem közeledtek az orosz és amerikai álláspontok a legfontosabbnak tartott kérdésekben.

Szergej Lavrov szerint Moszkva továbbra sincs meggyőzve a Cseh- és Lengyelországba telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszer szükségességéről. Az orosz fél egyrészt vitatja, hogy Iránnal és Észak-Koreával szemben valóban Közép-Európában kell védekezni, másrészt az iráni fenyegetés létét sem tartják megalapozottnak. (Április végén Robert Gates amerikai védelmi miniszter is az orosz fővárosban tárgyalt ugyanerről sikertelenül, a találkozót azonban részben az is meddővé tette, hogy aznap halt meg Borisz Jelcin.)

Moszkva szerint a tíz rakéta és a csehországi radar hosszú távon feszültséget teremt és valójában az Oroszországgal szembeni bizalmatlanság jele.

Várható volt, hogy Koszovó kérdésében is csak a már ismert véleménykülönbség elismétléséig jutnak: a Kreml szerint elfogadhatatlan a balkáni tartománynak gyakorlatilag függetlenséget biztosító rendezési terv. ENSZ különmegbízottja, Martti Ahtisaari nevéhez fűződő tervezetre Moszkva rendszerint az orosz támogatást élvező moldovai Dnyesztermenti Köztársaság és a hivatalosan Grúziához tartozó Abházia és Dél-Oszétia esetleges elismerését veti fel.

Ez egyúttal kapcsolódik az vita tárgyát képező másik kérdéskörhöz: Oroszország és a volt szovjet utódállamok viszonyához. Moszkva rossz szemmel nézi Grúzia és Ukrajna euroatlanti integrációs törekvését, amelyben az amerikai befolyás kiterjesztését látja, Oroszország rovására. Washington szerint a demokrácia megerősítése a szomszédos országokban a térség stabilizációját jelenti, Moszkva azonban ezt vitatja.

Egyébként is az amerikaiak által hangoztatott "demokratikus folyamatok megerősítését" ma már egyértelműen a nyugati befolyás fellengzős megnevezésének tekinti. Egyre nyíltabban ellenzi, belügyeibe való beavatkozásnak tartja a nem kormányzati szervek (nksz), Kremllel kritikus politikai erők külföldi anyagi támogatását is. (Rice tegnap szűk körben találkozott a nem kormánypárti sajtó és nksz néhány képviselőjével.)

A látogatást Moszkvában ugyanakkor nem tekintik kudarcnak. A Kreml szerint annak célja az volt, hogy segítse a tisztánlátást a németországi G-8 csúcs júniusi fordulóján, ahol Putyin már amerikai kollégájával, George Bushsal tárgyalhat.

Elemzők szerint a tisztánlátást Rice útja valóban segíti, igaz, másban: a külügyminiszterrel hétfőn Szergej Ivanov tárgyalt, akit a hivatalosan 2008-ban távozó Putyin lehetséges utódjának tekintenek. Az első miniszterelnök-helyettessel - volt védelmi miniszterrel - szemben azonos státuszú kollégája, Dmitrij Medvegyev - a másik lehetséges "utódjelölt" - ekkor Permben árvaházakat látogatott.