oliverhannak

Nem voltam még Svédországban, pótolom. Mindenesetre olyannak képzelem, mint ami a tesztelt Volvóról jött le: szép, nyugodt, hideg, csöndes, civilizált, biztonságos. A leporolt S60-as kétliteres, turbós benzinmotorral, csúcsfelszereltséggel járt nálunk.

Már vagy hat éve választják jó sokan azok, akik megtehetik, s akik valamiért nem német- vagy japánpártiak. És nem saabosok. Tényleg, látott már bárki is egy háztartásban Volvót és Saabot egyszerre? Haha. Na, mindegy. Az S60 eddig is kábé tökéletes volt, a többségnek elérhetetlen, nyilván minőséget, biztonságot sugárzó műtárgy. És most megújult, mint egyszer már tette.

Miben is? Hisz' éppen úgy néz ki, mint az előd. Nos, a facelift módosított lökhárítót, maszkot, légbeömlőt, áthelyezett ködlámpát, nagyobb emblémát jelent. Telifényezettek a küszöbök is, a tükör meg irányjelzős, hármat villanós. Műszakilag oldalra is látó bixenon lámpáról (kanyarkövetése kikapcsolható), átgyúrt futóműről számolhatunk be, vannak aztán új kárpitok is (tessék nézni a tesztautó csodálatos, fekete-fehér bőrbelsőjét), meggyűrűzték a műszerfal óráit, alubetétekkel próbálták fiatalítani a hangulatot.

Ennyi. Nem sok, de az alap eleve rengeteg. Ez a krómos-nagyfelnis S60-as engem levett a lábamról. A végletekig nyugodt, már nem is kifinomult, de túl finom vonalvezetésével, harmóniájával maga a néma lázadás. A kor, a rohanás ellen. Ám úgy, hogy közben élni akar, nem elveszni, nem meghátrálni feltett kezekkel, hogy jaj, engem itten mindenki lenyom, és szar a világ.

Nagyon tetszik szemből, nagyon tetszik elölről, nagyon tetszik hátulról. Nem alélok tőle elfelé, de határozottan el tudom magam benne képzelni - pár év múlva. Úgy vagyok vele, velük, az S60-nal és az S80-nal, mint a BMW-kkel, az Audikkal, a Mercikkel. Naná, hogy bejön a nagyobbik is, de a kisebbik kéne. Esküszöm, ha ugyanazért a pénzért kínálnák, se venném a nagyobbat. Én nem. Minek? Másoknak? Mármint az utcának. Baromság.

Oké, ha családnak, üzletfeleknek kell, ha szükségeltetik a hátul is bőséges helykínálat, akkor jöhet a csúcs. Mert hiába prémium, hiába felső-középkategóriás, például az S60-asban sem terpeszkedhetnek az utasok. Csak elöl fejedelmi. Hisz' miután sokadszor is kigyönyörködte magát az ember a külső formában, a dizájnban, megtekintette az imádnivaló lépcsőket, hullámokat, az autó orrában nyugtázta az öthengeres turbómotort, fenekében meg az átlagos csomagtartót rögzítő rendszerrel, szóval akkor bejutott, bent van.

Ilyesmi érzés. Hogy sikerült. Az élet nem is randa. Az emberek kedvesek, szeretetteljesek, béke van, mindenütt. Jólét. Drágám, megvettem a 2007-es színházbérletet. Tessék, emelkedett? És a búza? Kitűnő. Jövő héten tud fogadni? Kisebbik leánygyermekem mellé új zongoratanárnőt szeretnék. Parancsolsz, Bélám? Hogyne, a péntek megfelelő. Reggel hétkor a pályán. Nahát, milyen fiatalos ez a Jörg! Mit szólsz, kedvesem? Nyolcvan is elmúlt már? Ízletes ez a szarvas igazán, köszönöm.

Ja, hogy az autó. Memóriás, jó tartású ülés beállít, újfent rácsodálkozik, hogy így kell fejtámlát gyártani, kevesen tudják. A kormány remek fogású, de minden az, nincs is mit ragozni. Szép a műszerfal, a középkonzolon szokás szerint hatszáz gomb van. Akár bonyolultnak is nevezhetnők, de a volvós jelző nyer. Automata klíma, hifi, telefon. Kényeztetés. A multikormányról is. Tempomatilag, magyarul is beszélő fedélzeti számítógépileg.