oliverhannak

A Honda mostanában érdekes újdonságokkal tör be a magyar piacra. Először jött a forradalmian új formával és kialakítással a Civic, ami a mai napig földönkívüliként hat ebben a közegben. Aztán egy hatalmas ugrással lecserélték a csúcsmodellt, és jött a kifinomult, de némileg konzervatív Legend. Ebbe a sorba állt be, nem is olyan régen az új CR-V, amely sokkal inkább eltér attól a képtől, mint amit hinnénk róla.

A CR-V legvitatottabb pontja minden bizonnyal a formája, ugyanis nem sok hagyományos, hondás formai elem fedezhető fel rajta. Ezt azonban a Civic óta nem nevezhetjük meglepőnek, sőt lassacskán alapkövetelmény lesz a Hondáéknál a formabontó design. Ebbe leginkább a CR-V orra illeszkedik, mely kissé érdekes, hiszen a hűtőmaszk környéke hosszas barátkozást igényel. Ez tipikusan az az autó, amelyre a nézelődők nagy része elsőre azt mondja, hogy érdekes, vagy furcsa. Aztán idővel eldől, hogy a tetszés, vagy éppen a nem tetszés irányába billen el az ember véleménye. Az biztos, hogy az új, harmadik generációs lény magabiztos megjelenésű, tehát tökéletesen egybevág a kategóriától mostanában várt vásárlói igényekkel.

Az autó beltere hordoz magában némi meglepetést, hiszen aki úgy száll be, hogy nem látta az autót kívülről, nem tudja eldönteni, hogy mi ez. Olyan, mint egy személyautó, sőt, mint egy egyterű. Nagy levegő, tetszetős anyagok, a terepjárásra semmi nem utal. A kezelőszervek elhelyezkedése nagyszerű, minden fontos dolog kéznél van és logikus. Az ülések kellően állíthatóak, és ami fontosabb, hosszabb távon is nagyon kényelmesek. Hátul megfelelő méretű láb- és fejtér van, négy felnőtt vígan utazik benne. A rugózása is kényelmes, a zajszint is kicsi, tehát teljesen más világ, mint egy terepjáró. Rekeszekből is annyi van, hogy tele lehet minden aprósággal dobálni az autót, de a legérdekesebb pont középen, a két ülés között van. Egy hatalmas rekesz mindenféle csatlakozókkal, és egy nagyon aranyos, gázkarhoz hasonlító kézifékkar. A csomagtartó is drabális, több mint 500 literes, ráadásul kétszintű, így tényleg hatékonyan lehet kihasználni.

A CR-V motorkínálata jelenleg két egységből áll. Van egy benzines, meg egy dízel, ez utóbbi a Honda saját fejlesztésű 2,2-ese, tehát szinte minden modellből ismerjük. Esetünkben azonban a benzinest teszteltük, aminek az az érdekessége, hogy a Honda új 1,8-as motorjára épül. Ugyanaz, csak éppen 2000-esben, amitől lett még plusz 10 lóerő, meg 18 Nm. A 150 lóerős teljesítmény nem ruházza fel sportkocsis menet-teljesítményekkel a CR-V-t, de azért kényelmes haladásra tökéletesen jó. Sőt, a motor alacsony fordulaton nagyon csendes, míg 4000-es fordulatszám felett azért már dinamikus is. A motorhoz hatsebességes kézi váltó van, aminek karját feltették a középkonzolra, így a kezelése nagyon kényelmes. A fokozatok csak spontán pattannak egyikből a másikba, míg az áttételezés alapvetően jó. Igaz, az egyes kicsit rövid, viszont szerencsére a hatodik nagyon hosszú. Ennek köszönhetően, autópályán meglepően kultúrált csendben lehet vele közlekedni.

A CR-V azonban papíron továbbra is egy SUV, vagyis összkerekes, amit egy Haldex-rendszerrel oldottak meg. Nem a szupertuti kemény terepjárós megoldás, de nem is rossz. Könnyebb terepre ez is elég, máshova meg az autó alapvető kiképzése miatt úgyse megyünk... Ez a kategória manapság már simán megkaphatná a városi terepjáró jelzőt. Egyre hátrébb szorul a fontossági listán a terepjáró-képesség, hiszen a tulajok java része csak azért vesz ilyet, hogy télen ne akadjon el, meg hogy a hegy oldalában található házához feljusson. Cserébe viszont annyira kifinomult, mint egy személyautó.

Ez az autó vezetésekor is érződik, hiszen a CR-V olyan pontos, mint egy műszer. A kormány áttétele és pontossága példamutató, a váltások sem olyan nyersek, inkább pattogósak. A fék nagyon határozott, de mégis kellemesen adagolható, a kuplung meg nőiesen lágy. Nem véletlen, hogy ezt a kategóriát előszeretettel választják hölgyek. Az autó kezelése nagyon egyszerű, szinte személyautós, csupán azt kell megszokni, hogy egy kombi méreteivel bír. A nagyszerű zajszigetelés miatt belvárosi forgalomban azt sem hallani, hogy éppen jár-e a motor, míg városon kívül nagyon kellemes utazóautó.

Igazából a kanyaroktól sem kell benne megijedni, hiszen a kanyarstabilitása meglepő, gyakorlatilag személyautós sebességgel lehet közlekedni, így aztán a vezetőben szerpentinen is szeret vele menni. Persze, a mai divatos hangolás szerint határhelyzetben kicsit tolja az orrát, de ezt igazából senki sem fogja próbálgatni, ha meg mégis, akkor kiderül, hogy a CR-V ilyen határhelyzetben is kezelhető marad. Ez gyakorlatilag egy kellemesen vezethető, kényelmes, tágas kombi, ami úgy néz ki, mintha terepjáró lenne.

A kategória, amiben a CR-V-nek bizonyítania kell, elég zsúfolt, hiszen csak japán konkurensből is van itt néhány. Az új RAV4-et sokan jelenleg az etalonnak tartják, de az sem tud igazán többet, csupán más. Az alap 2000-es abból is 150 lovas, és 7,1 millió forint. A CR-V is hasonló paraméterekkel büszkélkedhet, vagyis ez is 150 lovas, és alapáron, ezzel a felszereltséggel 7,15 millió forint. Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy melyik a jobb vétel, ráadásul itt van még a többi vetélytárs. Például a Nissan X-Trail , mely már egy kicsit öregecske, de kapcsolható az összkereke. Vagy a sportosabb Mitsubishi Outlander, illetve az egyedi Subaru Forester. Nehéz ügy, hiszen a mezőny erős, de a Honda ezek között most a kifinomultságot képviseli. Biztató, hogy az alapmodell már ennyire jó, de ha valaki igazán durva felszereltséget szeretne ugyanezzel a motorral, akkor akár még kétmilliót is otthagyhat a pénztárnál.